A régebbi gondolkodásmód szerint a sziklakertben a kőnek alárendelt szerepe volt, csak a növények hátteréül szolgált. Ez a felfogás mára teljesen hitelét vesztette. A természet alkotta sziklakertekben sem a növény, hanem gyakran bizony a kő az úr. Persze kertünkben az a cél, hogy dekoratív, az év minden szakában díszítő növényegyüttest hozzunk létre és ezt a sziklák által fokozzuk. Kő és növény egymás szépségét kölcsönösen képes kiemelni.

A sziklakertek típusai

	Dekoratívak a lapos palakövek

Alapvetően kétféle építészeti megoldás létezik. Egyik a mértani sziklakert, amelyhez nemcsak a geometrikus vonalvezetésű kőkert tartozik, hanem a szárazon megépített kerti lépcsők, kőből rakott támfalak, kőlapos utak is.
A másik fő forma a tájképi sziklakert, amelynek szintén két fő típusa van. Az egyik esetben a hegységek meredek oldalain kialakuló sziklagyepeket illetve sziklaplatókat próbáljuk meg reprezentálni, ez a sziklakibúvásos sziklakert. Ilyet ott a leghelyesebb kialakítani, ahol a kert főhangsúlyos részeihez lejtő kapcsolódik (pl. a garázsbehajtó oldala), vagy maga a kert lejtős. A másik setben a hegylábak ellaposodó részein megülő kőfolyásokat (moréna) tekintjük alapnak, itt néhol sok a kő, néhol pedig a dús növényzet közé csak egy-egy nagyobb kőtömb hullik. Alföldi, lapos kertekben furcsa volna kis dombot csak a sziklák kedvéért emelni, ezért az ilyen helyeken a közel vízszintesen elhelyezett, úgynevezett szórványköves sziklakertet célszerű építeni. E forma létrehozása egyszerűbb, mivel kevesebb kő szükséges és kevesebb földmunkával jár. Az egyre inkább divattá váló tetőkertek egy része is ilyen szórványköves sziklakert vagy lejtősztyepprét. A tetőkön különben szinte kínálja magát az ilyen megoldás, hiszen a nyári forróság és szárazság miatt amúgy is csak szárazságtűrő növényeket ültethetünk. Mindezt a garázs, vagy a kerti szerszámraktár tetejére is elhelyezhetjük, ha felülről van rálátásunk és megfelelően tudjuk szigetelni a tetőszerkezetet.

Kövek

Érdemes megnéznünk mások kertjét is, mielőtt hozzáfognánk

Igen hasznos, ha teszünk néhány túrát hazánk középhegységeiben, mielőtt belefognánk a sziklakertépítésbe. Mivel az ország területének nagy részén enyhén lúgos a talaj kémhatása és hegységeink nagy része is mészkőből áll, kézenfekvő ezt az anyagot használni (főként kezdőknek). Mindemellett a mészkősziklák változatosabbak, világos színük nagyobb hatást kelt, mint a sötét vulkanikus kőzeteké. Jó, ha tudjuk, hogy a honos sziklakerti növényfajok nagy észe is mészkőlakó. A homokkő is csodálatos anyag. Lyukacsossága ideális termőhely nyújt a sziklakerti évelőknek. A homokkőhöz hasonló sziklákat mesterségesen is lehet gyártani, méghozzá cementből, homokból és tőzegből. Ez a tőzegbeton.

Sziklakert építése

Ha megvan a sziklakert helye, ki kell alakítanunk a lejtőt, illetve falak esetében le kell faragnunk a hátoldalat. Tetők, garázsok esetében érdemes szakvéleményt kérni, hogy mekkora talajvastagságot bír el a szerkezet. (A szigetelésről előzőleg gondoskodni kell!)
A termőréteg elterítéséhez és a sziklák elhelyezéséhez szükséges, hogy a felszínt 20-40 cm vastagságban lefejtsük. A sziklakerti növényfajok nagy része vízáteresztő talajt kíván, ezért kőzúzalékot, perlitet, sódert, kavicsot kell szétterítenünk, ami a talaj kötöttségétől függően legalább 15 cm vastagságú legyen.

A sziklakibúvásos kertnél a termőréteg jó részének elhelyezése is sokkal szakszerűbb és könnyebb a sziklák beépítését megelőzően. A növények gyökerei szempontjából is a legjobb, ha a sziklák a termőrétegbe ágyazódnak. A szórványköves sziklakert esetében a termőréteget ráérünk a sziklák elhelyezése után leteríteni.
Egy méternél magasabb szárazon rakott falak alá érdemes 10-20 cm vastag betoncsíkot alapozni. A lépcsők és a kőlapos utak létesítése esetén is tükröt készítünk, leterítjük a termőréteget majd kialakítjuk az utat illetve a lépcsőzetet úgy, hogy az egyes kőlapok között néhány cm-es hézagot hagyunk. Ide kerülnek az alacsony, taposást is tűrő növények.
A szórványköves sziklakertnél a köveket egyszerűen lehelyezzük. Lehetőleg kevesebb és nagyobb követ használjunk, a sok apró kő giccsessé teszi a sziklakertet. A sziklakibúvásos sziklakert esetében teraszokat alakítunk ki alulról felfelé haladva a lejtőn. Egy-egy teraszszint közé ? mindig a felette lévő szint széléig ? terítsünk néhány centiméter talajréteget.

Növények beültetése

	A pozsgásokat kis helyre is beültethetjük a kövek közé

A sziklakert beültetése előtt célszerű a területet néhány hónapig ülepedni hagyni. Hogy ne fájjon a szívünk a csupasz sziklakert láttán, érdemes a köveket ősszel vagy közvetlenül a fagy felengedése után kora tavasszal lerakni és április-májusban beültetni a kertet.
A felhasználható fajok száma óriási. Lehetnek mohák, évelők, félcserjék, törpe örökzöldek és lombhullató cserjék. A sziklakert tájolásától függően ültetünk melegkedvelő, szárazságtűrő vagy vízigényesebb, árnyékkedvelő növényeket. A felhasználható fajokról szakkönyvek sora nyújt ismertetést. Az ültetéskor a növények gyökereit ? akár a szikla felemelése árán is ? kényszerítsük be a kövek közé. A magashegyi fajok természetes élőhelyükön ugyan sok csapadékot kapnak, azonban a víz a sziklák réseiben hamar elszivárog.

Ezenkívül az állandóan fújó szél is gyorsan kiszárítja a felületet. A kisebb párologtatófelület és a hónak-szélnek való ellenállás fokozására az ilyen
növények párnává, félgömbbé nőnek. Virágzáskor aztán ezeket a párnákat teljesen beborítják a virágok. Ilyen színes foltot alkot például a törpe kőtörőfű (Saxifraga arendsii), a tollas szegfű (Dianthus plumarius), az árlevelű lángvirág (Phlox subulata), a havasi gombafű (Androsace alpina) stb? A legszárazságtűrőbb fajokat akár kisebb repedésekbe is belepréselhetjük. Kiváló e célra a varjúháj (Sedum), a kövirózsa (Sempervivum), a daravirág (Draba aizoides), de ide tartoznak a télálló kaktuszok (Opuntia fajok) is. A többi évelő és cserjefaj ültetése nem sokban különbözik a kert egyéb részeire történő ültetéstől. Csak arra vigyázzunk, hogy a nagyobb növények ne előre a lejtő aljára kerüljenek.

Sík felületen is látványos sziklakertet építhetünk

Az ültetésnél vegyük figyelembe, hogy a növények terjeszkednek, tehát agresszív fajokat (mint például a terjedő gyömbérgyökér, a Geum reptans) kis terjedelmű sziklakertbe ne tegyünk és az ültetésre kerülő növények olyan távolságra kerüljenek hogy ne kelljen mindjárt a ritkításukkal foglalkozni. Kistermetű évelők esetében sokkal hatásosabb, ha mindjárt 2-3 példányt ültetünk egymás mellé, mintha egy-egy tő árválkodik belőle szétszórtan. A kőlapos utak hézagaiba, lépcsők fokai közé ültethető fajokkal szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy tűrjék a forróságot valamint némileg a taposást. Árnyas helyeken viszont a szórt fényt is jól hasznosítani tudó fajok fejlődnek a legszebben. A sziklakertben helye van fáknak és cserjéknek is, de csakis azoknak, amelyek nem fognak nagyra nőni. Főként az örökzöldekkel kell vigyázni, mert megerősödve sokat takarhatnak el a látványból. Jó, ha ezek a szélre kerülnek. Ilyen növény a törpefenyő (Pinus mugo) vagy a cukorsüvegfenyő (Picea glauca ?Conica?). Néhány négyzetméteres sziklakert esetében csak egészen apró termetű fajok jöhetnek számításba, mint például a havasi fűz (Salix retusa), a szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus), amely ősszel rikítópirosra színeződik. A kisméretű hússzínű hanga (Erica carnea) kiváló lenne e helyekre, azonban savanyú talajt igényel, ezért csak vulkanikus kőzeten él meg. Ezzel szemben a törpe boroszlán (Daphne cneorum) lila csomói vagy a törpe orbáncfű (Hypericum polyphyllum) sárga pamacsai festői látványt nyújtanak mészkövön is.

Ha növényeinket beültettük, szórjunk a felszínre a sziklák anyagával szigorúan megegyező törmeléket (ezt egy-egy nagyobb darab szétverésével is előállíthatjuk). A sziklák tövébe nagyobb, távolabb apróbb darabok is kerüljenek. Az utómunkálatokat bízzuk a természetre: idővel mohák és zuzmók telepednek majd a sziklákra. A mi feladatunk marad azonban a rendszeres ápolás, gyomlálás és az agresszív fajok visszaszorítása.